A magány ül felettem, hogy miért nem tudom,
Keresem a lányt, régóta, és nagyon,
De hol van az a lány,akiben megbíznék aki Velem itt maradna,
Mert az élet kemény újtain,újra csak magamra,
számíthatok,meg a 4 tesómra,
ők legalább a szarban is felválallják hogy én vagyok a Moha,
szívemben nincs más csak egy kő,amely lassan szikla,
mert sajnos érdekes a szerelem,
elkerül engem,hogy miért nem értem,
persze party time-ban minden könnyebb,
másnak meg csak hullanak a könnyek,
hogy megint felültettek,megint beszoptam,
a csaj akivel aznap este voltam,
x-et adott,de azért előte velem smárolgatott,
meg bentvoltunk a wc-ben,
ő pedig azt mondta,”Bocsi,de most inkább mégsem”,
nem maradt nő ilyenkor jöhet a pia,
mellettem a hawerok,vigasztalnak újra,
oszt magunkat készre tesszük,
nem siránkozunk,csak teszünk egy esküt,
nincs nő,nincs sírás ezt mondogatom,
de mikor a volt csajom képét látom,
eszembe jutnak a régi szép emlékek,
hogy ezt is én basztam el,kemény az élet,
soha nem kértem hogy egy lány nevemet írja kőbe-fába,
vagy foglalja imába,
de úgyse tettem volna,minden hiába,
sokak kezébe tettem életem kulcsát,
ki is használták,mert az emberek furcsák
már csak 1-et kérek semmi mást,
a lányt akit keresek régóta már,
találjam meg ezt az egyet kérem,
remélem nem az lesz hogy mégsem… |