Verse1

Pár gondolat rímekbe foglalva,

4 betű 1 M,egy O,a H,meg az A

sokan ismerik,és sokan nem vágják,

bár ezt a srácot már sokan átvágták

megalázták,beszopatták a fejét,

de ne aggódjatok,már élezem a fejsze fejét,

nem vagyok egy veréb,de ebből elég,

gyertek,ez az,üssetek még,

megkövezhettek,sarazhattok,akkor is itt maradok,

előre haladok,vágod te is ezzel a reppel sem arcolok,

talán egyszer kiadok,egy verses kötetet,

addig is erősítem a kötelet,

önarcképemet felfestem egy papírra,

szóljon aki ezt nem bírja,vagy kinyírna,

itt álok,várok rátok,habi srácok,

telefonon vagytok csak ászok,

de mindek pofázok,úgyis felesleges,

itt van egy pali aki nem tiszt,csak helyettes,

Ref:

Itt van egy srác kezében mikrofon,

itt egy pali,aki nem osztozik a posztokon,

önarcképemet felfestem egy falra,

lehet nem vagyok más csak egy kibaszott nagy marha,

Verse2

A lelkiismeret az lett a cinkosom,

a halál meg a kaszás régóta nagy spanom,

hiába minden ezt már megszoktam,

bár tudod ezt is már ezerszer elmondtam,

de lehet én is olyan vagyok mint a Fanka,

aki folyton ugyanarról vakerál újra,

csapj a húrra,üsd a dobot,

rakj alám egy kibaszott alapot,

hadd reppeljek most én a népnek,

mellé csak két feles Hubit kérek,

megiszom húzóra,az emberek csak néznek,

mi az kérlek?kollégista élet,

rágyújtok egy cigire,vagy inkább pipára,

tekerj egyet Amszterdamban bágya,

sokmindent mondanak rólam mostanában,

perverz,pedofil,füves,alkesz,a csajt is csak kihasználtam,

de láttam amit láttam,

meg azt is amit nem kellett volna,

mert ettől lettem én is olyan otromba,

Ref: -:-

Verse3

Bár nem vagyok MethodMan vagy RedMan,

de ahogy Raffla mondta,van ritmus bennem,

igaz nem értek a zenéhez,

jöhetnek a kemények,a zenészek,

mégis a rapben élek,és nem félek,

mert velem vannak a Testvérek,

meg anyu,meg mama meg ugy mindenki,

gyertek gyerekek liftezni,

igaz hogy bunkó vagyok meg egy faszfej,

de mindig az igazamat állítom ember,

valaki pártol,valaki ellenem számol,

valaki meg már levágta párszor,

mekkora egy paraszt a Moha,

meg persze felpakol az arcra,

kezeket fel,kezeket a magasba,

önarcképem a falamon lógva,

szomorúan tekint rám,

a szobám maga a börtön,a saját cellám,

mikor magamba esténként gondolkozok,

hol leszek majd egyszer,és most hol vagyok.